Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Ez nem az én feladatom!

A szülőség nagyon kemény munka. Sokan azt állítják, hogy a legnehezebb munka. Ami engem illet, biztos, hogy nehezebbé tettem magam számára a dolgom azzal, hogy több feladatot vállaltam el, mint amit kellett volna. Az én feladatom, hogy szeressem a gyerekeimet és törődjek velük, hogy megteremtsem nekik a biztonságot nyújtó környezetet és megtanítsam őket elnavigálni a nagybetűs életben. Az a feladatom, hogy megtanítsam a fiaimnak a helyes értékrendet és hogy az apjuk és én kedvesek legyünk velük. Az a feladatom, hogy jól iskolázott, felelős, jólelkű embereként induljanak el a világba. 

Ez egy elég komoly elvárás, anélkül, hogy magában foglalna még egy halom más teljesítendő feladatot, amit őszintén szólva egyáltalán nem biztos, hogy tudok teljesíteni.

Nem az én feladatom, hogy megtaláljam a gyermekeim „szenvedélyét”. A szenvedély természetéből fakadóan mélyen személyes és individualista. Egy ember egyszerűen nem találhatja meg másnak. Ha a gyerekeim szeretnének találni maguknak, hát maguknak kell megkeresni. Nincs mindenkinek szenvedélye. Az hogy kell lennie, azt a középosztály találta ki a 20. század közepén. Biztos vagyok benne, hogy sok ember él csodálatosan boldog életet  bármiféle szenvedély nélkül. Nekem semmiféle szenvedélyem nincs, és őszintén, abszolút jól érzem magam a bőrömben.

Nem az én feladatom, hogy felépítsem a gyerekeim önbecsülését. Viszont az az én feladatom, hogy adjak hozzá eszközöket, hogy felépíthessék maguknak. Ha kihívást jelentő célokat határoznak meg, majd megvalósítják őket, javul az önbecsülésük. Persze mások elismerése is segít, ha tudják, hogy őszinte (és a gyerekek, egész kiskoruktól, pontosan érzik, ha nem valódi). Ösztönözhetem a gyerekeimet, hogy állítsanak fel maguknak célokat és ragaszkodjanak is hozzájuk, de az önbecsülést át nem ruházhatom, hanem maguknak kell megkeresniük.

Nem az én feladatom, hogy a gyerekeim játszótársa legyek. Szeretek a gyerekeimmel lenni és amióta kamaszodnak, gyanítom, én sokkal jobban szeretnék velük lenni, mint ők velem. Amikor kicsik voltak, állandóan keresték a társaságomat és mindig rosszul éreztem magam, amikor nem volt annyi időm velük játszani, amennyit ők szerettek volna. Ezzel olyan feladatot vállaltam, ami igazából nem is az enyém lett volna. A gyerekeknek azért van szükségük a szüleikre, hogy szeressék őket, biztosítsák a kényelmüket és útmutatót adjanak az élet különböző területein. A játszótársi feladatkör egyszerűen nincs benne a munkaköri leírásban.

Nem az én feladatom boldoggá tenni a gyerekeimet. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha tudnám mi a boldogság nyitja, már rég eladtam volna, és abból fedezném a tandíjukat. A boldogságról alkotott elképzelésem nem egy állandó dolog, folyamatosan formálódik az életem során. Tudom, hogy az, amit akarok, nem mindig vezet a boldogsághoz. Tudom, hogy a pénzzel nyugalmat, biztonságérzetet és bizonyos nehézségekkel szembeni szabadságot lehet vásárolni, de a boldogságot nem befolyásolja. Tudom, hogy az igazi boldogság az, ha a saját szemszögedből nézed a világot, nem pedig más, akár a szüleid szemüvegén keresztül. És mint háromgyerekes anya tudom, hogy minden egyes gyerekemnek mást jelent a boldogság. A boldogság megtalálása egy élethosszig tartó és nem mindig sikeres utazás. Nem az én feladatom négy embernek megtalálni a boldogságát. A gyerekeimnek, mint minden más embernek a világon, saját maguknak kell megkeresnie.

Az én feladatom az, hogy megtanítsam nekik az érzelmeik kontrollálását és a késleltetett elégtételt. Senki sem kaphatja meg mindig azt, amit szeretne.

Az én feladatom, hogy életre szóló kapcsolatokkal ruházzam fel a fiaimat, hogy olyan emberekkel vegyék körül magukat, akikre egész életükön keresztül számíthatnak, és akik számíthatnak őrájuk is. Ezért van a család és a közeli barátok.

Az a feladatom, hogy megtanítsam nekik megkülönböztetni a jót a rossztól.

Az a feladatom, hogy úgy engedjem el őket a nagyvilágba, hogy jól képzettek és jól felkészültek legyenek.

Az a feladatom, hogy megtanítsam őket flexibilisnek lenni, felkészítsem őket egy olyan világra, amit még én sem ismerek.

Az a feladatom, hogy megtanítsam nekik, hogy néha a feladás a megoldás. A kitartást nem olyan dolgok által tanuljuk, amit szeretünk, hanem olyan ügyekből kifolyólag, amit nem szeretünk.

Szülőként minden fizikai, szellemi és érzelmi erőnkre szükségünk van. Ez egy hosszú, összetett folyamat. Elgondolkodunk azon, hogy a mi szüleink hogyan csinálták olyan egyszerűen, miért volt egyszerűbb az élet, és miért jelentett számukra sokkal kisebb kihívást a felnevelésünk. Gyakran halljuk ezt a kérdést és azt feltételezzük, hogy azért volt így, mert sokkal egyszerűbb időkben éltünk, és sokkal kevesebb szülői jelenlét kellett akkor. De talán másképp volt. Lehet, hogy a szüleink jobban megértették, mit kell megvalósítaniuk. Talán tudták, hogy mi az ő feladatuk és mik a mieink, gyerekeiké.

Forrás: https://grownandflown.com/parenting-it-is-not-my-job/#.Wd0vLfwVMwA.facebook

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Miért nem hajlandó megkötni ez a kölyök az istenverte cipőfűzőjét?
iskola, óvoda

Miért nem hajlandó megkötni ez a kölyök az istenverte cipőfűzőjét?

Nem tudom megmondani, hogy ez egy nagyszerű nevelési stratégia, vagy az elveim totális feladása, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel, feladom a cipőfűző bekötése miatt folytatott harcomat. 

Béke az osztályban
interjúk

Béke az osztályban

Sok szülő hajlamos az iskolát felelőssé tenni, ha konfliktus, bántalmazás, meg nem értés van. Különösen az áldozatok szülei válnak anya/apa-tigrissé, tehetetlenségükben, amiért nincs befolyásuk az iskolai folyamatokra. És még az is kérdéses, hogy ki a valódi áldozat? Mit tehet a tanár, tanító, hogy az osztályában az erőszakmentes kommunikáció legyen a bevált irány? Erről kérdeztem Kiss Virágot, aki a Fillér utcai Általános Iskola tanítónője.

4 dolog, amit a mamák szeretnének, ha a felnőtt fiaik tudnának
határon túl

4 dolog, amit a mamák szeretnének, ha a felnőtt fiaik tudnának

Forrás: https://grownandflown.com/moms-grown-sons-want-know/

Azok után, hogy elolvastam a fiam, Eric Fischer blogbejegyzését arról, hogy mi az a 4 dolog, amit szeretnének a fiaink, ha megértenénk, rájöttem, lehet, hogy van néhány dolog, amit nem értünk meg velük kapcsolatban, de biztos, hogy vannak olyan dolgok, amiket meg ők nem értenek meg velünk kapcsolatban. Remélem, hogy most tisztázni tudom azokat a tévhiteket, amiket a világ összes anyukájának a világ összes fia gondol velünk kapcsolatban. Szóval figyeljetek srácok!

A családi rituálék fontossága
ajánló

A családi rituálék fontossága

Ahogy közeledik az év vége, sokan, akik ünneplik a karácsonyt, vegyes érzelmekkel vannak tele. Ez az évszak drága, stresszes és őszintén szólva nagy nyomás és érzelmi túlterhelés nehezedik ránk. Azonban ilyenkor jön el a lehetősége annak, hogy elővegyük a családi rituálékat és túlzsúfolt mindennapjainkban engedjük előbújni ezeket az apróságokat, hogy különleges varázslatot hozzanak a család életébe.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.