Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Ez nem az én feladatom!

A szülőség nagyon kemény munka. Sokan azt állítják, hogy a legnehezebb munka. Ami engem illet, biztos, hogy nehezebbé tettem magam számára a dolgom azzal, hogy több feladatot vállaltam el, mint amit kellett volna. Az én feladatom, hogy szeressem a gyerekeimet és törődjek velük, hogy megteremtsem nekik a biztonságot nyújtó környezetet és megtanítsam őket elnavigálni a nagybetűs életben. Az a feladatom, hogy megtanítsam a fiaimnak a helyes értékrendet és hogy az apjuk és én kedvesek legyünk velük. Az a feladatom, hogy jól iskolázott, felelős, jólelkű embereként induljanak el a világba. 

Ez egy elég komoly elvárás, anélkül, hogy magában foglalna még egy halom más teljesítendő feladatot, amit őszintén szólva egyáltalán nem biztos, hogy tudok teljesíteni.

Nem az én feladatom, hogy megtaláljam a gyermekeim „szenvedélyét”. A szenvedély természetéből fakadóan mélyen személyes és individualista. Egy ember egyszerűen nem találhatja meg másnak. Ha a gyerekeim szeretnének találni maguknak, hát maguknak kell megkeresni. Nincs mindenkinek szenvedélye. Az hogy kell lennie, azt a középosztály találta ki a 20. század közepén. Biztos vagyok benne, hogy sok ember él csodálatosan boldog életet  bármiféle szenvedély nélkül. Nekem semmiféle szenvedélyem nincs, és őszintén, abszolút jól érzem magam a bőrömben.

Nem az én feladatom, hogy felépítsem a gyerekeim önbecsülését. Viszont az az én feladatom, hogy adjak hozzá eszközöket, hogy felépíthessék maguknak. Ha kihívást jelentő célokat határoznak meg, majd megvalósítják őket, javul az önbecsülésük. Persze mások elismerése is segít, ha tudják, hogy őszinte (és a gyerekek, egész kiskoruktól, pontosan érzik, ha nem valódi). Ösztönözhetem a gyerekeimet, hogy állítsanak fel maguknak célokat és ragaszkodjanak is hozzájuk, de az önbecsülést át nem ruházhatom, hanem maguknak kell megkeresniük.

Nem az én feladatom, hogy a gyerekeim játszótársa legyek. Szeretek a gyerekeimmel lenni és amióta kamaszodnak, gyanítom, én sokkal jobban szeretnék velük lenni, mint ők velem. Amikor kicsik voltak, állandóan keresték a társaságomat és mindig rosszul éreztem magam, amikor nem volt annyi időm velük játszani, amennyit ők szerettek volna. Ezzel olyan feladatot vállaltam, ami igazából nem is az enyém lett volna. A gyerekeknek azért van szükségük a szüleikre, hogy szeressék őket, biztosítsák a kényelmüket és útmutatót adjanak az élet különböző területein. A játszótársi feladatkör egyszerűen nincs benne a munkaköri leírásban.

Nem az én feladatom boldoggá tenni a gyerekeimet. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha tudnám mi a boldogság nyitja, már rég eladtam volna, és abból fedezném a tandíjukat. A boldogságról alkotott elképzelésem nem egy állandó dolog, folyamatosan formálódik az életem során. Tudom, hogy az, amit akarok, nem mindig vezet a boldogsághoz. Tudom, hogy a pénzzel nyugalmat, biztonságérzetet és bizonyos nehézségekkel szembeni szabadságot lehet vásárolni, de a boldogságot nem befolyásolja. Tudom, hogy az igazi boldogság az, ha a saját szemszögedből nézed a világot, nem pedig más, akár a szüleid szemüvegén keresztül. És mint háromgyerekes anya tudom, hogy minden egyes gyerekemnek mást jelent a boldogság. A boldogság megtalálása egy élethosszig tartó és nem mindig sikeres utazás. Nem az én feladatom négy embernek megtalálni a boldogságát. A gyerekeimnek, mint minden más embernek a világon, saját maguknak kell megkeresnie.

Az én feladatom az, hogy megtanítsam nekik az érzelmeik kontrollálását és a késleltetett elégtételt. Senki sem kaphatja meg mindig azt, amit szeretne.

Az én feladatom, hogy életre szóló kapcsolatokkal ruházzam fel a fiaimat, hogy olyan emberekkel vegyék körül magukat, akikre egész életükön keresztül számíthatnak, és akik számíthatnak őrájuk is. Ezért van a család és a közeli barátok.

Az a feladatom, hogy megtanítsam nekik megkülönböztetni a jót a rossztól.

Az a feladatom, hogy úgy engedjem el őket a nagyvilágba, hogy jól képzettek és jól felkészültek legyenek.

Az a feladatom, hogy megtanítsam őket flexibilisnek lenni, felkészítsem őket egy olyan világra, amit még én sem ismerek.

Az a feladatom, hogy megtanítsam nekik, hogy néha a feladás a megoldás. A kitartást nem olyan dolgok által tanuljuk, amit szeretünk, hanem olyan ügyekből kifolyólag, amit nem szeretünk.

Szülőként minden fizikai, szellemi és érzelmi erőnkre szükségünk van. Ez egy hosszú, összetett folyamat. Elgondolkodunk azon, hogy a mi szüleink hogyan csinálták olyan egyszerűen, miért volt egyszerűbb az élet, és miért jelentett számukra sokkal kisebb kihívást a felnevelésünk. Gyakran halljuk ezt a kérdést és azt feltételezzük, hogy azért volt így, mert sokkal egyszerűbb időkben éltünk, és sokkal kevesebb szülői jelenlét kellett akkor. De talán másképp volt. Lehet, hogy a szüleink jobban megértették, mit kell megvalósítaniuk. Talán tudták, hogy mi az ő feladatuk és mik a mieink, gyerekeiké.

Forrás: https://grownandflown.com/parenting-it-is-not-my-job/#.Wd0vLfwVMwA.facebook

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.