Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

​Tanulás újratöltve

Egy konferencián voltam, ahol a finn oktatás csodájáról esett szó. Emellett jó gyakorlatokat ismerhettünk meg a digitális technika tanulásba való bevonásáról. A finn előadók számomra tükrözték azt, amitől szerintem sikeres lett az oktatási rendszerük: lelkes és kitartó egyéni és csapatmunka, kreativitás, tudatosság.

Sokak számára érthetetlen az, ahogyan a finnek beszélnek sikereikről. Talán első hallomásra furcsa, hogy ők maguk is meglepődtek a PISA mérés eredményein és gondolkodni kezdtek azon, vajon mitől lett az övéké a világ egyik legeredményesebb oktatási rendszere. Furcsa ez a gondolatmenet, de csak akkor, ha olyan iskolarendszerből próbáljuk megérteni, ahol a cél végső soron a számokban mérhető teljesítmény növelése.

Az időről időre megjelenő gimnáziumi rangsorok összeállítási szempontjait nézve továbbra is úgy tűnik, hogy a közoktatás célja a minél jobb érettségi és felvételi eredmények elérése. Ezek azok a mutatók, amik mentén egyértelműen versenybe foghatók az iskolák. Az a legfontosabb, hogy minél több kitűnő tanuló legyen, aki kitűnően érettségizik és lehetőség szerint azonnal felveszik a legrangosabb külföldi egyetemek egyikére, vagy legalább egy hazaiba. Nem az a legfontosabb kérdés tehát, hogy megtanultak-e az adott iskolában közösségben élni, együttműködni, tanulni, kérdéseket feltenni, kutatni, önálló véleményt alkotni. Az pedig még kevésbé, hogy az iskola diákjai milyen arányban egészségesek testben és lélekben, hogy boldogok-e, hogy van-e jövőképük?

Ha az iskolák ezek mentén a szempontok mentén kelnének versenyre egymással, azonnal irányt váltana az iskolák megújulása. Mások lennének a célok, amiket máshogyan, más eszközökkel lehetne csak elérni. Viszont nem lehetne mérni a jelenleg rendelkezésünkre álló értékelési módszerekkel.

Szerencsére. Mert számomra nem elfogadható a versenyeztetés, mint az oktatás fejlődését generáló legfőbb eszköz. Ha az iskolák azért hajtanak a minél okosabb diákok lehalászására, hogy minél jobb mutatókat produkáljanak és előrébb láthassák a nevüket egy rangsorban, akkor kevésbé lesz rálátás arra, hogy valójában mitől is lettek eredményesebbek. Éppen ez az, amiről ma egy finn előadó beszélt. Azt mondta azért szeret Finnországban tanárként dolgozni, mert szerinte a finn oktatás még mindig nem elég jó, de látja, hogyan lehetne jobbá tenni. Ráadásul abban is biztos, hogy kellő autonómiája van ahhoz, hogy a saját megoldásain folyamatosan csiszolhat, változtathat, próbálkozhat, hibázhat, hibázhat és hibázhat. Vagyis attól lett jó az oktatás, hogy a benne dolgozók állandóan elemeznek, gondolkodnak, proaktívak, fejlődni akarnak. Az egyéni teljesítményeket pedig nem csökkenti a csapatban megélt kollektív felelősség, hanem éppen ellenkezőleg. Még jobban akarja mindenki csinálni a dolgát, hiszen tudja, hogy az ő munkája nagyban befolyásolja a közös eredményeket.

A PISA 2015 mérés alapján a finneké Európa legjobb oktatási rendszere a szövegértés, a matematika és a természettudomány területén. A hallottak és olvasottak alapján pedig azt gondolom, mindezt úgy érték el, hogy valójában nem a méréseken való jobb szereplést tűzték ki célul. A PISA eredmény valójában csak a mellékterméke annak a sok éven átívelő iskolareform programnak, ami mellett egységesen állt ki egy egész ország. Egy stratégiai döntés (az oktatás fontos a jövőnk miatt) elkerülhetetlen következménye. Mindezt azonban olyan vezérelvek mentén érték el, amik között nem szerepeltek sem az érettségi, sem a felvételi eredmények, sem az óraszámok, sem tankönyvek, sem központosított szabályozások. Az alapvető elv az, hogy a tanulás folyamatát segítik és nem a tanításét.

A finnek szerint ezek az alapelvek állnak amögött, hogy Finnország a PISA mérésben az élre tört:

  • a tanulási motiváció megtartása
  • együttműködő tanulás megteremtése
  • támogató és biztonságos tanulási környezet létrehozása
  • a tanulók és tanárok pszichológiai jóllétének szem előtt tartása
  • a sokféleség elfogadása, az ehhez való alkalmazkodás
  • az egyéni tanulási utak, egyénre szabott fejlődést biztosító tanulási helyzetek és feladatok
  • autonómia és önszabályozás a tanulók és tanárok esetében is
  • az önértékelés fejlesztése

Merjük elhinni, hogy ennyire egyszerű az egész! Merészkedjünk a komfort zónánkon kívülre, a megszokott kereteken, dobozon kívülre, először gondolatban! Nem kell egyből megváltani a világot! Elegendő, ha apró dolgokon változtatunk. Például nem a megszokott útvonalon megyünk haza. Meglátunk egy hintát és eszünkbe jut, mennyire szerettük gyerekként, és akkor megállunk és beleülünk a hintába. A csodák itt kezdődnek el. A finn csoda is ilyen apró dolgokkal kezdődött.

Az iskolára pedig egyszer csak úgy gondolunk, mint egy metszéspontra, ahol tetszőleges számú út futhat össze és ágazhat el, és ahol az emberek között létrejövő kapcsolatok, interakciók, hálózatok hordozzák a megszerzendő legfontosabb tudásokat. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája
iskola, óvoda

Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája

INTRO

Pár napja egy workshop-on vettem részt, amin a többszörös intelligencia modellt jártuk körül. Lezárásként a közel száz résztvevő (többnyire pedagógusok) kitöltött saját magáról egy tesztet, amelyből megtudhattuk, melyik területen vagyunk mi magunk a legerősebbek. Végül ez alapján alkottunk csoportokat és találtunk ki az intelligencia területeknek megfelelő elköszönést. Nagyon erős élmény volt, hogy a két legkisebb csoport a verbális és a logikai-matematikai intelligenciában különösen erősek csoportja volt. A verbálisan legerősebbek csoportja három, míg a matematikailag erőseké hét főből állt, míg például az interperszonálisak és intraperszonálisak csoportjában külön-külön több mint húszan voltak.

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?
határon túl

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?

Louis Braille, aki 1809. január 4-én született, feltalált egy tapintható olvasási és írási módszert, amely számtalan látássérült embernek nyújt a mai napig segítséget. Braille, maga is vak volt. Az első ötletével egy kitapintható írásmódról már iskolás korában kitűnt. Forrás: theconversation.com

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene
ajánló

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Milyen jó lenne, ha összesen csak 10 dolgot kellene tudnia egy szülőnek ahhoz, hogy sikeresen felnevelhesse a gyerekét. Forrás: https://www.maggiedent.com/blog/10-things-every-pa...

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.