Nem biztos, hogy túlélem a gyerekem korai kamaszkorát
A közelmúltban a reggeleink kicsit sötétebbekké váltak. Mármint úgy, mint a horrorfilmekben. Arra gondolok, amikor végigmegyek a lakáson, hogy megtaláljam azt a kísérteties alakot A kör című horrorfilmből, aki épp ott fenyegetőzik valahol, aki valójában az én 9 éves valaha édes, elragadó kislányom, meséli Shannon Day, háromgyerekes anyuka.
Néha ez a furcsa figura nyöszörgő hangokat ad ki. Néha körbe-körbe rohangál és toporzékolva üvölti a sérelmeit. Például így: még mindig éjszaka van!, mit akar ez az aljas ébresztőóra?, a reggelek a legrosszabbak a világon!
A reggelek rettenetesek számomra. Ilyenkor iszonyatosan hasonlítok egy lajhárra és nem csak úgy, egy bármilyen lajhárra, hanem egy dühöngő lajhárra. Pont ezért a reggeli teendőket (mint uzsonna, vagy iskolatáska bekészítés) már előző este elvégzem. Teljesen használhatatlan és emellett még ingerlékeny is vagyok reggelente.
De amióta három gyerekkel osztom meg az életemet, nem minden reggel működik úgy, ahogy szeretném. És az elmúlt hetekben, az én korábban édes, elragadó kislányom elkezdte tesztelni az ő lajhár anyukáját.
A múlt héten a dolgok elfajultak a legnagyobb és a legkisebb lányom között, amikor kb. egy perce lehettem ébren. A problémát az szülte, hogy a legkisebbik lányom nem volt tisztában a nővére által hozott teljesen új (értsd, abban a minutumban hozott) szabállyal, mégpedig azzal, hogy addig nem léphet be a fürdőszobába, amíg a nővére nem végez. Ha mégis bemegy a kisebbik, aki egyébként rendszeresen bosszantani szokta a nagyobbat, de most nem ezt tette, akkor abban a pillanatban térdhajlaton fogja rúgni őt a 9 éves nővére, akinek, hangsúlyozom, egyébként arany szíve van. Én meg eközben tehetetlenül ültem a wc-n és hallgattam, ahogy zajlanak az események. Nem is tudtam kisilabizálni a beszűrődő hangokból, hogy vajon kinek lehet igaza. A kisebbik megtorolta a sérelmeit, majd hatalmas könnycseppeket eregetve összeesett a fürdőben. Megdöbbenve tántorogtam ki a wc-ről, szándékosan hangosan becsapva magam mögött az ajtót.
Természetesen a nagy elkezdett üvölteni, teljes erőbedobással tombolt, mint egy őrült. Kinyitottam az ajtót és megpróbáltam….. Megpróbáltam csendben maradni. Megpróbáltam elmenni onnan, tudván, hogy nem vagyok felkészülve erre a konfrontációra a reggeli kávém nélkül. De ő kitartóan folytatta, belőlem pedig előjött a fenevad.
Ő megőrült.
És én is.
Ahogy odanyúltam a kávémért, ő odanyúlt a telefonomért. Az én kis sakálom elkezdte nézegetni a telefonomon lévő fotókat. Talált egy fotót magáról és a két húgáról és úgy döntött, hogy kitörli magát a képről. A válla felett néztem, hogy a már csak a két húgát tartalmazó fotót beteszi a háttérképemnek.
Az üzenet világos volt. Mostantól három helyett, csak két lány anyukája vagyok.
Iskola után elkérte újból a telefonomat. Odaadtam neki, ő meg visszaállította az eredeti háttérképet. Újból az anyukája lettem, ő meg újból az én arany csillagom. Aztán felkacagtunk, hogy milyen nevetségesen viselkedtünk reggel.
Másnap, reggel 7-kor újból A kör című horrorfilm egyik jelenetébe csöppentünk. Csak most az apjával csinálta végig.
Egy pár napig azzal próbálkoztunk, hogy esténként hamarabb küldtük ágyba, ami ugyan egy kicsit javított a helyzeten, de azért még mindig meglehetősen durvák voltak a reggeleink.
Aztán tegnap este minden világossá vált.
A lányom elég izgatottan hívott be a szobájába. „Mama, mama szagold meg a hónaljamat. Milyen büdös.” Bedugtam az orromat az ő finom, pihe-puha hónaljába és onnan egy bárány kebab dupla hagymával parfüm „illatát” éreztem.
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ma lefoglalok egy 10 évre szóló utazást Hawaiira. Jössz velem?
