Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Nem biztos, hogy túlélem a gyerekem korai kamaszkorát

A közelmúltban a reggeleink kicsit sötétebbekké váltak. Mármint úgy, mint a horrorfilmekben. Arra gondolok, amikor végigmegyek a lakáson, hogy megtaláljam azt a kísérteties alakot A kör című horrorfilmből, aki épp ott fenyegetőzik valahol, aki valójában az én 9 éves valaha édes, elragadó kislányom, meséli Shannon Day, háromgyerekes anyuka.

Néha ez a furcsa figura nyöszörgő hangokat ad ki. Néha körbe-körbe rohangál és toporzékolva üvölti a sérelmeit. Például így: még mindig éjszaka van!, mit akar ez az aljas ébresztőóra?, a reggelek a legrosszabbak a világon!

A reggelek rettenetesek számomra. Ilyenkor iszonyatosan hasonlítok egy lajhárra és nem csak úgy, egy bármilyen lajhárra, hanem egy dühöngő lajhárra. Pont ezért a reggeli teendőket (mint uzsonna, vagy iskolatáska bekészítés) már előző este elvégzem. Teljesen használhatatlan és emellett még ingerlékeny is vagyok reggelente.

De amióta három gyerekkel osztom meg az életemet, nem minden reggel működik úgy, ahogy szeretném. És az elmúlt hetekben, az én korábban édes, elragadó kislányom elkezdte tesztelni az ő lajhár anyukáját.

A múlt héten a dolgok elfajultak a legnagyobb és a legkisebb lányom között, amikor kb. egy perce lehettem ébren. A problémát az szülte, hogy a legkisebbik lányom nem volt tisztában a nővére által hozott teljesen új (értsd, abban a minutumban hozott) szabállyal, mégpedig azzal, hogy addig nem léphet be a fürdőszobába, amíg a nővére nem végez. Ha mégis bemegy a kisebbik, aki egyébként rendszeresen bosszantani szokta a nagyobbat, de most nem ezt tette, akkor abban a pillanatban térdhajlaton fogja rúgni őt a 9 éves nővére, akinek, hangsúlyozom, egyébként arany szíve van. Én meg eközben tehetetlenül ültem a wc-n és hallgattam, ahogy zajlanak az események. Nem is tudtam kisilabizálni a beszűrődő hangokból, hogy vajon kinek lehet igaza. A kisebbik megtorolta a sérelmeit, majd hatalmas könnycseppeket eregetve összeesett a fürdőben. Megdöbbenve tántorogtam ki a wc-ről, szándékosan hangosan becsapva magam mögött az ajtót.

Természetesen a nagy elkezdett üvölteni, teljes erőbedobással tombolt, mint egy őrült. Kinyitottam az ajtót és megpróbáltam….. Megpróbáltam csendben maradni. Megpróbáltam elmenni onnan, tudván, hogy nem vagyok felkészülve erre a konfrontációra a reggeli kávém nélkül. De ő kitartóan folytatta, belőlem pedig előjött a fenevad.

Ő megőrült.

És én is.

Ahogy odanyúltam a kávémért, ő odanyúlt a telefonomért. Az én kis sakálom elkezdte nézegetni a telefonomon lévő fotókat. Talált egy fotót magáról és a két húgáról és úgy döntött, hogy kitörli magát a képről. A válla felett néztem, hogy a már csak a két húgát tartalmazó fotót beteszi a háttérképemnek.

Az üzenet világos volt. Mostantól három helyett, csak két lány anyukája vagyok.

Iskola után elkérte újból a telefonomat. Odaadtam neki, ő meg visszaállította az eredeti háttérképet. Újból az anyukája lettem, ő meg újból az én arany csillagom. Aztán felkacagtunk, hogy milyen nevetségesen viselkedtünk reggel.

Másnap, reggel 7-kor újból A kör című horrorfilm egyik jelenetébe csöppentünk. Csak most az apjával csinálta végig.

Egy pár napig azzal próbálkoztunk, hogy esténként hamarabb küldtük ágyba, ami ugyan egy kicsit javított a helyzeten, de azért még mindig meglehetősen durvák voltak a reggeleink.

Aztán tegnap este minden világossá vált.

A lányom elég izgatottan hívott be a szobájába. „Mama, mama szagold meg a hónaljamat. Milyen büdös.” Bedugtam az orromat az ő finom, pihe-puha hónaljába és onnan egy bárány kebab dupla hagymával parfüm „illatát” éreztem.

Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ma lefoglalok egy 10 évre szóló utazást Hawaiira. Jössz velem?

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.