Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Egy felvételi margójára

Ti tudjátok, mit kell kiállniuk a kisgyerekeinknek? Az elmúlt három hét felvételi beszélgetései közben jegyzeteltünk, mert hajmeresztő sztorikat hallottunk a gyerekektől, mi történik némely oviban, iskolában. Nem tagadom, néhány történet közben sírva röhögtünk.

Az első döbbenet akkor ért, amikor megtudtam, hogy van olyan óvoda, ahol leszerelték a hintát a pedagógusok, nehogy megüssék egymást a gyerekek. Mi vaaaan? Ha nem hintáznak, nincs baleset. Ilyen egyszerű. Esetleg elgondolkodhatunk a kalodán is, akkor nem is botlanak meg, sőt, nem is lábatlankodnak eszetlenül körülöttünk... Ezek az óvópedagógusok bizonyára nem hallottak még a vesztibuláris inger fontosságáról. De biztos gyerekek sem voltak, akik szerettek annak idején hintázni.

Farsangkor nagyon sokféle korlátozást vezettek be a jószándékú tanító- és óvónénik, erről itt írt Era egy részletesebb összeállítást. Két elképesztő szokás számos óvodában és iskolában bevezetésre került: öltözzenek a fiúk kékbe, a lányok rózsaszínbe... ezt bevallom nem is értem, mi köze van ennek a farsanghoz, tovább nem is mennék a sztereotípiák káros hatásai témában. Illetve sok helyen betiltották, hogy harcolós jelmezekbe öltözzenek a gyerekek. Mondjuk arról is írtunk már itt, hogy miért jó a szuperhősös jelmez. De persze nem olvashat mindenki bennünket...

Nehéz volt komolynak maradnunk, amikor egy nagycsoportos ovis azt mesélte, hogy kedvenc játéka a kidobós, és érdeklődtünk, hogy melyik fajtát játszák. Mire elmesélte, hogy azt, amikor az óvónéni kidobja őket. Azaz az ovónéni hajigálja a gyerekeket egy labdával, akik menekülnek előle. Akit eltalál, az kiesik. Nem, nem egymást dobálják. És nem, nem lehet visszaállni.

Hasonlóan kreatív megoldás, hogy aki rossz, az nem kap uzsonnát, nem mehet le az udvarra, vagy nem beszélgethet a társaival. Ennek egy kifinomultabb gonoszsága, amikor az uzsonnáját neki kell szétosztania azok között, akik jók voltak.

Aztán már nem lepődünk meg a szégyenfalon, illetve a kihelyezett értékelő táblákon, ahol elképesztő mátrixban gyűjthetik a gyerekek a különböző megszégyenítő pecséteket, hogy aztán egyre nagyobb otrombaságot kaphassanak a rossz magaviseletükért. 

Ennek egyik pokoli verziója az a magatartás tábla, ami egy tengert szimbolizál. A tengerben úsznak a halacskák, különböző szinteken. Felül, a világosban, a nagyon jók, középen a rosszabbak, alul a mocsárban pedig a legrosszabbak. És van, aki még ennél is rosszabb gyerek. Ők mégcsak a mocsárba sem, hanem csak a mocsár alá kerülnek.

Az egyik iskolában a gyerekeknek maguknak kell beírniuk az üzenőfüzetükbe önmaguk feljelentését a szüleik számára, ha rosszul viselkedtek.

Máshol, egy nagycsoportban iskolafelkészítés címén rendszeres tréningben részesülnek a gyerekek. 45 percig kell csöndben ülniük úgy, hogy közben nem csinálnak semmit. Jól értitek SEMMIT! nem rajzolnak, gyöngyöznek, gyurmáznak, stb... ölbe tett kézzel nem csinálnak semmit. az 5! évesek!

Hasonló militáns gondolkodású tanítónéni ebéd után a falnál sorba állítja a gyerekeket. Néven szólít egy gyereket, akinek sípszóra előre kell lépnie. A következő név hallatán, ismét sípszóra, mellé áll a párja. És így szépen tovább. Majd amikor a párok kialakultak, sípszóra a tanterembe vonulnak.

És akkor aztán már tényleg nem szóltam semmit, amikor valaki azt mesélte, hogy az a tanítónéni álláspontja egy kisgyerek esetén, akinek egy sajátos nevelési igényű gyermek a barátja, hogy aki fogyatékossal barátkozik, az maga is fogyatékos.

Hát így. Ezek. És szépen mindenki elgondolkodhat azon, hogy mi vezetett el eddig. Eddig, hogy egy-egy jó szó, emberi gesztus, figyelem, normális megnyilvánulás csak a kiváltságosoknak, gazdagoknak, szerencséseknek jár.

Miközben a világ egy jobbik felén egészen más tendenciák zajlanak.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Ádéhádést csinálunk a gyerekekből
iskola, óvoda

Ádéhádést csinálunk a gyerekekből

Mindannyiunk rettegett jelensége a túlmozgásos, figyelmetlen, lenyugtathatatlan, örökmozgó, rosszgyerek. (ADHD, már a kicsik is így azonosítják magukat, egymást.) Akivel semmire sem megyünk, nincs rá időnk, nincs rá energiánk, a fejünkre nőnek és kudarc a felnőttek számára.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony
határon túl

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony

Az üveggömbök és a gyertyák fényében előjönnek régi képek. Az első adventi kalendárium. 24 számozott lap, a hatodikon Mikulás, az utolsón fenyő, és minden nap letéptünk egyet. Rajzzal. Eleinte anyám rajza, később a saját girbegurba számaink… a várakozás gyötrelmes gyönyöre.

 

Az ünnep feladata
ajánló

Az ünnep feladata

Az ünnepnek is van ám feladata! Nem csak úgy jön el! Néhány rendkívül fontos tudást hordoz magában! A következő hetekben ezeket kell megtenni ahhoz, hogy sikerrel zárjátok a téli szünetet, ezzel az évet is!
Lehet készíteni check list-et, mindet pipálni, így garantáltan nem marad ki egyetlen fontos elem sem!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.