Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Egy 17 éves érett, bátor lány levele

Egy konzervatív családban élő, 17 éves lány levelét olvashatjátok az alábbiakban, amit elkeseredetten írt a The Guardian-nak. A családja dühös lett, amikor kiderült, hogy elkezdett randizni a barátjával, aki más nemzetiségű és bőrszínű, ami azonnal felszínre hozta a szülei rasszizmusát. Forrás: theguardian.com

Azóta egy merő stressz az életem. Megértem, hogy sokkoló volt a számukra, de nem hiszem, hogy mindez alátámaszthatja a viselkedésüket: megfenyegettek, hogy elzavarnak a házunkból, nem fizetik a tanulmányaimat, a pénzt arra használják, hogy kontrolláljanak engem, bántó dolgokat vágnak a fejemhez és fizikailag is bántalmaznak. Egy olyan konzervatív országban élek, amely figyelmen kívül hagyja az emberi jogokat és nincs lehetőségem jogszerű segítséget kérni. Azt mondják, hogy tönkreteszem az életemet, annak ellenére, hogy a legjobb jegyeket hozom haza az iskolából.

Sok kérdésben nem értek egyet velük, mint például a vallás és a nacionalizmus. A szüleim egy rettentő mérgező és boldogtalan, előre elrendezett házasságban élnek, mint ahogy a család többi tagjai is. És mindegyikük boldogtalanul éli le az életét. Azt hangsúlyozzák, hogy fontosabb számukra a társadalmi hírnevük, mint az én a boldogságom. Nem szeretném úgy élni az életemet, mint ők.

Hálás vagyok mindazért, amit tettek értem, de ezzel a konfliktussal túl nagy árat kell fizetnem, mivel az egész tavalyi tanévemet végigstresszeltem.

A barátom és a családja nagyon támogató, megértő.

Már többször öngyilkosságot kíséreltem meg, de minden alkalommal megrémültem, úgyhogy sosem sikerült. Tehetetlennek érzem magam.

Nem tudom pénzügyileg függetlenné tenni magam a családomtól, pedig az egyetlen remény az, hogy felvesznek az egyetemre. Nem tudom, milyen lépéseket kellene tennem annak érdekében, hogy egészséges lelkiállapotban maradjak, és megakadályozzam a szüleimet abban, hogy veszélybe sodorják a jövőmet.

A 17 éves lány The Guardianban megjelent levelére kapott választ hétfőn olvashatjátok.

Kép: Lo Cole

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Ádéhádést csinálunk a gyerekekből
iskola, óvoda

Ádéhádést csinálunk a gyerekekből

Mindannyiunk rettegett jelensége a túlmozgásos, figyelmetlen, lenyugtathatatlan, örökmozgó, rosszgyerek. (ADHD, már a kicsik is így azonosítják magukat, egymást.) Akivel semmire sem megyünk, nincs rá időnk, nincs rá energiánk, a fejünkre nőnek és kudarc a felnőttek számára.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony
határon túl

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony

Az üveggömbök és a gyertyák fényében előjönnek régi képek. Az első adventi kalendárium. 24 számozott lap, a hatodikon Mikulás, az utolsón fenyő, és minden nap letéptünk egyet. Rajzzal. Eleinte anyám rajza, később a saját girbegurba számaink… a várakozás gyötrelmes gyönyöre.

 

Az ünnep feladata
ajánló

Az ünnep feladata

Az ünnepnek is van ám feladata! Nem csak úgy jön el! Néhány rendkívül fontos tudást hordoz magában! A következő hetekben ezeket kell megtenni ahhoz, hogy sikerrel zárjátok a téli szünetet, ezzel az évet is!
Lehet készíteni check list-et, mindet pipálni, így garantáltan nem marad ki egyetlen fontos elem sem!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.