Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony

Az üveggömbök és a gyertyák fényében előjönnek régi képek. Az első adventi kalendárium. 24 számozott lap, a hatodikon Mikulás, az utolsón fenyő, és minden nap letéptünk egyet. Rajzzal. Eleinte anyám rajza, később a saját girbegurba számaink… a várakozás gyötrelmes gyönyöre.

 

Fura képek. A kádban úszó ponty, leves lett belőle, halászlé, meg rántott hal. Tradíció volt. Talán ezért nem teljesítette nemhogy három, de egyetlen kívánságunkat sem. A hal maradt, klasszikusan, jelképesen. Lett halászléért menés, hóban, fagyban a tavon korcsolyázással összekötve, vagy esőben, de mindig jó hangulatban. Sőt kísérletképpen pár szelet előrepanírozott hal is. Aztán iglo kapitány. Tutira szálkamentes. Lazac, az ikeából, sütőben, szintén ikeás specialitás körettel. Zöldséges tallér.. egyszer megpróbáltam házilag, gondosan kikeresett recept a nosaltyról. Penészes muffinnak nézték. Ízre akár jó is lehetett volna.

Karácsonyfadísz. Színes paplánc, hosszú téli estéken egyre csak növekvő kígyó. Habkarika, zöld és rózsaszín.. aranyszállal. Szappanízű, fondant szaloncukor, egyes különösen értékes darabokon csokimáz, gazdaságos, mert kevés fogy, a következő évben kőkeményen koppan. Sokáig hittem, hogy krumplisaláta csak karácsonykor. Csak a rózsás tálból. És persze a rózsás tál csak ezen a napon, és csak az ecetes-lilahagymás krumplikarikákkal. Aztán zselés szaloncukor, és már nem számoltuk a nagyitól hazafelé az ablakokban felfénylő fákat. Hazaút villamossal, hazaút trabanttal, és már nincs hova menni.

Karácsony apu nélkül, karácsony nagycsaládban, karácsony gömbölyödő hassal, tele szép reménnyel, kisdeddel, immár valódival, egyre többel...

Huszonnégy kézzel festett adventi angyal, huszonnégy kézzel megvarrt apró zsákkal… német nyelvészet szigorlat. Mézeskalács. Álom, hogy majd együtt a gyerekkel, és pont olyan szép lesz, mint a címlaképen. Valóság, a térdig ragacsos konyhabútor, a báránykát nem szeretem, és gombócot akarok.. az illat már tökéletes. Ahogy teltek az évek, a mézes is egyre inkább az lett, mert akadtak perfekcionisták. És akadnak, akik a fehér mázra esküdtek fel. A forma számukra mindegy, csak sok legyen, és édes, és fűszeres.

A karácsony, amikor üresen ringott a bölcső, az út a kórház felé, karácsonyi dalok, és egymást gyötrő gyerekek, az öröm, hogy láthatják, hogy van, hogy érinthető... és persze tizednapra hazajött. Az ő születésénél hallottam először az orvostól, mikor két fájás közt elcsevegtünk udvariasan, hogy náluk az a karácsonyi menü, amit a gyerekek szeretnének. Ha spenót, hát spenót, ha csokipuding piskótával, akkor csak azt kérdik, legyen-e rajta hab.

A félelem, a küzdelem karácsonya. Amikor pálinkát töltött a papa és én, aki soha és semmit, érte nyúltam, hogy elég bátor legyek. Akkor még nem tudtam, hogy annál, amit legmerészebb álmaimban hinnék, nos annál is sokkal bátrabb (vagy ki tudja milyenebb) vagyok.

Idén pedig, egy karácsonyi tervező kapcsán megvilágosodtam. És úgy döntöttem, nálunk legyen ez az ünnep egyénre szabott. Lehet, kezdi áthatni a mindennapjainkat is az alternatív pedagógia, a tervező, a visszatekintő, a projektalapú mindenféle. Igaz, kikonfiguráltam a diótörőt, és megpróbáltam Grincsre váltani, meg mozira, de egyértelműen tájékoztattak, hogy az nem ugyanaz, úgyhogy jövőre időben beszerzem a bábszínház jegyeket. Majd az utolsó sorba, mert úgy van ez a népemmel, hogy az összehajtható ülés immár nem a magasságuk csekély volta, hanem a lábuk hossza miatt szükséges.

A menü is változott. Rántott csirkemell volt. Meg persze krumplisaláta, de sima fehér tálban. Pedig van direkt erre a célra fenntartott tulipános, de idén valahogy nem került elő. Lett azonban szalvéta. Többszínű, hogy aláfesse a hangulatot. Közös játék, közös mosogatás, közös színház, mérsékelt számú és létszámú vendégség. Aztán pizsamaparti. Úgy délig. A fa kicsi, és gyökeres, idén épp ez az irányzat győzedelmeskedett, és az időjárás is kegyes, mehet lassan a kertbe. A fények gyönyörűek, a család létszáma is változó, a reggeli csokis kalács, vagy tojás, vagy bármi. Csak kicsit még alhassak… kérlek, és mosd el utána a tányért.

Ilyen belső békét régen éreztem. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Ádéhádést csinálunk a gyerekekből
iskola, óvoda

Ádéhádést csinálunk a gyerekekből

Mindannyiunk rettegett jelensége a túlmozgásos, figyelmetlen, lenyugtathatatlan, örökmozgó, rosszgyerek. (ADHD, már a kicsik is így azonosítják magukat, egymást.) Akivel semmire sem megyünk, nincs rá időnk, nincs rá energiánk, a fejünkre nőnek és kudarc a felnőttek számára.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony
határon túl

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony

Az üveggömbök és a gyertyák fényében előjönnek régi képek. Az első adventi kalendárium. 24 számozott lap, a hatodikon Mikulás, az utolsón fenyő, és minden nap letéptünk egyet. Rajzzal. Eleinte anyám rajza, később a saját girbegurba számaink… a várakozás gyötrelmes gyönyöre.

 

Az ünnep feladata
ajánló

Az ünnep feladata

Az ünnepnek is van ám feladata! Nem csak úgy jön el! Néhány rendkívül fontos tudást hordoz magában! A következő hetekben ezeket kell megtenni ahhoz, hogy sikerrel zárjátok a téli szünetet, ezzel az évet is!
Lehet készíteni check list-et, mindet pipálni, így garantáltan nem marad ki egyetlen fontos elem sem!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.