A halottak napja alkalom arra, hogy arról beszélgessünk a gyerekekkel, mi az elmúlás, hogyan viszonyuljunk az öregekhez, betegekhez vagy a fiatalon meghalókhoz. Nehéz, hiszen sokszor még magunk sem tudjuk, miként beszéljünk erről magunkkal.
Egy konferencián voltam, ahol a finn oktatás csodájáról esett szó. Emellett jó gyakorlatokat ismerhettünk meg a digitális technika tanulásba való bevonásáról. A finn előadók számomra tükrözték azt, amitől szerintem sikeres lett az oktatási rendszerük: lelkes és kitartó egyéni és csapatmunka, kreativitás, tudatosság.
A szülőség nagyon kemény munka. Sokan azt állítják, hogy a legnehezebb munka. Ami engem illet, biztos, hogy nehezebbé tettem magam számára a dolgom azzal, hogy több feladatot vállaltam el, mint amit kellett volna. Az én feladatom, hogy szeressem a gyerekeimet és törődjek velük, hogy megteremtsem nekik a biztonságot nyújtó környezetet és megtanítsam őket elnavigálni a nagybetűs életben. Az a feladatom, hogy megtanítsam a fiaimnak a helyes értékrendet és hogy az apjuk és én kedvesek legyünk velük. Az a feladatom, hogy jól iskolázott, felelős, jólelkű embereként induljanak el a világba.
Szülői pályafutásunk kezdetén úgy döntöttünk a férjemmel, hogy száműzzük a szótárunkból a „légy óvatos” kifejezést. Igazából az egész család szókészletéből ki akartuk tiltani, de úgy tűnik, a nagyszülők a DNS-ükben hordozzák és onnan kitörölhetetlen.
Ahogy megszületni és felnőni sem. Tele van kínokkal és félreértésekkel. Kényszerekkel és csupa jóakarattal. Amikor mi, a család felnőttjei tudjuk jól mit kéne tennie a gyereknek, az öregnek. És el is mondjuk nekik. Mi lenne, ha nem tennénk, csak figyelnénk rájuk?
Ülők a fehér képernyő előtt, tolonganak bennem a mondatok, de valahogy egyik sem jön ki egyértelműen, hogy megkezdje ezt a beszámolót. Mert ez a könyv annyira meghökkentett és annyira felkészületlen voltam erre, hogy csak hüledezek lassan két hete.
Amikor egy gyerek valamilyen nehézséggel küzd, a szülei bármit megtennének azért, hogy könnyítsék az életét. „A ló, olyan mint egy tükör. Ha ideges vagyok, és feszülten ülök fel, akkor olyan dolgok történnek, amik egyébként nem. És a ló megmutatja azt, hogy nem bánhatok magammal sem figyelmetlenül, mert az neki sem jó.” Reszegi Ritával beszélgettem, aki nem csak fejlesztő feladatokra ajánlja a lovas élményt.
Ennél csodásabb dolog nem nagyon létezik!
A nyár már a nyakunkon, a vízi parkok lassan tele lesznek szórakozni vágyó gyerekekkel és felnőttekkel, akik egy kis hűsítő csobbanásra vágynak a forró nyári napokon. És köszönhetően a Texasban található Morgan’s Inspiration Island vízi vidámparknak, mostantól a fogyatékkal élők is évezhetik a vízi szórakozást.
Még csak május van, de én már nyaralásból jövök. Tudom, hogy jó nekem. Így tanév végén mindannyian arra várunk, hogy végre kikapcsolhassunk, feltöltődhessünk. Azt remélem, hogy egy kis élménybeszámolóval talán mások számára is nyújthatok egy kis felfrissülést.
Ha csecsemő korában nem tanítottad meg egyedül elaludni a gyermeked, akkor 4 éves korában már nem fogod. Ha megtanítottad, 4 évesen akkor sem fog aludni.
Mindig van lejjebb írja egy gyógypedagógus kolléganőm, a ma elfogadott törvény kapcsán, amivel mi magyarok megint megadjuk a kegyelemdöfést a gyengébbnek és elesettebbeknek. Ezúttal az sni-s gyerekeknek.
A hétvégi gyereknapon nagyon sok család a szabadban ünnepelte a gyerekeket. Lufik, koncertek, programok, ajándékok. Még az időjárás is kitüntetett bennünket. De nem kell kedvező körülményeket, vagy alkalmas programokat keresnünk ahhoz, hogy boldoggá tegyük őket. Szerencsére két egyszerű dologra van szükségük: szabad, játékos mozgásra és ránk. Ennyi. Nem is kell túlbonyolítani!
Van, aki észrevétlenül megtanul olvasni, és van, akinek komoly erőfeszítés, sok munka befektetése hozza meg a várt eredményt. Szerencsére ma már felkészült szakemberek és remek módszerek segítik a nehezebben haladókat. Ha figyelmesek vagyunk, akkor szülőként is sokat tehetünk az olvasás megszerettetéséért.
Gyerekkorunkban egészen más szabályok voltak életben, mint amihez ma igazítjuk a családunk életét. Hatévesen egyedül flangáltunk az amúgy forgalmas utcákon, házról-házra bandáztunk, gyakran alig volt időnk hazamenni. Manapság egyre több veszély leselkedik a gyerekekre, és egyre inkább igyekszünk megóvni őket. Mivel nem tudunk elugrani a függetlenedés kihívása elől, hoztam nektek egy összeállítást, hogyan lehet néhány okos intézkedéssel, tanáccsal felvértezni a gyerekeket.
Mielőtt elkezdené a függetlenedést a gyereked, tegyél meg néhány fontos lépést, hogy biztonságban tudhassad. Elmondjuk, hogyan taníthatod meg az idegenek közötti helyes viselkedésre. Mutasd meg ezeket az illusztrációkat a gyerekednek és beszéljétek át az összes veszélyes helyzetet.
Tavaly gyönyörű, fáradt-rózsaszínben játszó hortenziát találtam anyák napjára. Telitalálat – gondoltam, és mielőtt nyitottam volna az ajtót, hogy aztán hangosan becsörtessünk a lakásába az egy naggyal és két kicsivel, levettem a virágról a selyempapírt.
Szerencsére van némi esélye annak, hogy találkoztunk életünk során legalább egy iskolai tanárral vagy egyetemi oktatóval, aki munkájába fektetett hatalmas lelkesedésével inspirált minket, komoly késztetést érzett arra, hogy megtanítsa nekünk a tananyagot, vagy csak egyszerűen isteni humorérzéke volt.
A Zöld Kakas Gyémánt programjáról Kerényi Marival, a Zöld Kakas Líceum igazgatójával beszélgettem nemrég egy kávé mellett. A Gyémánt program megszületésének gondolata már régóta motoszkált a fejükben, de az első konkrét lépéseket a tehetséges gyerekek segítésének, a tehetség kutatásának hazai szakértőjével, Gyarmathy Évával való személyes kapcsolatuknak és szoros szakmai együttműködésüknek, nem utolsó sorban pedig egy konkrét kisgyerek szívszorító élethelyzetének köszönhetően tették meg. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem a kezdeti lépésekben. A beszélgetésünk alatt furcsa volt megélni, hogy már kívülről látom az egészet, de jó volt a felismerés, hogy a hátrébb lépés minden esetben új perspektívát is jelent.
Kisfiam a földön fekszik és a három hónapja nálunk időző kutya fülébe suttog valamit. Talán éppen az aznapra feladott ének szövegét vagy egy félálomban kitalált történetet. A kutya szemmel láthatóan fülel és figyeli a szavait. Hálás, hogy nap, mint nap vele osztják mega gyerekek örömeiket, feladataikat és gondjaikat. Nem terveztük gazdái lenni, sem lakóhelyünk, sem életformánk nem kedvez egy kiskutya igényeinek. Ezt mindannyian tudjuk. Apa az, aki ezt leggyakrabban szóvá is teszi. Én pedig keresem az érveket a meggyőzésünkre.
Mitől jó a gyermeknek kutyával élni? Milyen előnyei és hátrányai vannak a városi állattartásnak? Ismert és kevéssé ismert érvek, olvassátok, alább:
http://www.petspyjamas.com/blog/10-reasons-why-pets-are-good-for-kids/
